A 90-es években ismerkedtem meg az asztrológiával. Először érdeklődőként, majd ügyfélként. Akkoriban az asztrológia még afféle megtűrt tudomány volt, igazából nem volt hozzáférhető magyar nyelvű irodalma, csupán egy-két könyv, amiknek az elolvasása inkább elvette a kedvemet attól, hogy belekezdjek a tanulásba. Nem azért, mert nem voltak jók a könyvek, inkább arról volt szó, hogy túl bonyolultnak látszott az egész történet.
    Bolygók, házak, jegyek, fényszögek...úgy éreztem, ez nekem sok… Aztán idővel rájöttem, hogy nincs menekvés, az asztrológia szerelem, szenvedély. Feleségemmel együtt beiratkoztunk Égetõ Szabó János iskolájába, ahol három éven át alaposan megismerkedtünk a szimbólumokkal, a prognózis módszerekkel. Közben megismertük Takács Tibor tanítását, elemzési módszerét, ami annyira megfogott bennünket, hogy nála is elkezdtük a tanulást, végigjártuk a négy éves kurzusát. Mind a két iskolához kedves emlékek fűznek, az egykori osztálytársakkal azóta is tartjuk a kapcsolatot.
    Mint minden területen, így az asztrológiában is több irányzat él. Meggyőződésem, hogy a különböző elvek, filozófiák meg kell, hogy férjenek egymás mellett, nem lehetnek ellenségei egymásnak. Szeretném hinni, hogy az a beavatás, amit az asztrológiai tudás ad, közelebb viszi egymáshoz az embereket a világ, a lét szemléletében.